Első fejezet :A kiképzés

1.fejezet

A kiképzés

Az agykapszula segítségével pontosan fel tudtam kelni hat órakor hogy elinduljak a kiképzésre. Szigorú szabályok szerint tartják az órákat a kiképzők. Nem mellesleg a kiképzőközpont a fővárosban van ,így utazhatok minden nap a külvárosokból. Mióta élek ettől az évtől féltem a legjobban. Két hónappal ez előtt lettem tizennyolc éves ,és ezzel az én nevem is bekerült a sorsoló rendszerbe. Minden tizennyolc éves megkapja az Ave rangot. Ez annyit jelent ,hogy lehetséges kiválasztott vagy. Idén nem sokan vannak a fenyvesből,így több az esélyem hogy én leszek az.

A kiképzés kötelező minden tizennyolc évesnek ,hogy egy alap felkészültségünk legyen az viadalra. Persze még nem olyan nagyok az elvárások hisz csak Avek vagyunk és nem kiválasztottak.

Nem sok újat tanulók a kiképzéseken ,mert anyukám már sok mindent megtanított amire a sok városi képtelen. Hogy kell tűzet rakni és hogy kell gyógyszert készíteni egyszerű növényekből. Legszívesebben nem járnék be ,de akkor letartoztatnának a békeőrök az Avek szabályainak megszegéséért. Az Aveknek rengeteg szigorú szabályuk van annak érdekében hogy eszünkbe se jusson megfutamodni.

A világon tizenkét ország uralkodik. A háború elkerülése véget kellet ez a viadal ,hogy minden ország áldozzon. Ezek a régi vezetők mennyire lehettek gonoszak,és alattomosak hogy az egyszerű béke helyet képesek feláldozni gyerekek életét? A szabadság korlátozása is szigorú szabályokhoz van kötve. Például nem utazhatunk át másik országokba és nem költözhetünk el másik országba. Minden évben tizenkét tizennyolc éves fiú és lány küzd meg a viadalon amit az országok viadalának neveznek. Minden ország küld egy fiút és lányt kiket az aratáson választanak ki. A huszonnégy kiválasztottból csak egy marad ki megbocsátást nyer minden országban ,és kedvére utazhat. A nyerteseket istenként tisztelik a világon.

A fenyves országa az egykori Kanada területe. Történelem órán azt mondták ,hogy volt egy USA nevezetű hatalom akiket le vertek a Kanadaiak. Ez az USA kezdeményezte az ötödik világháborút ami miatt most minden évben meg kell halnia huszonhárom gyermeknek ,hogy ne háborúzunk tovább. Ezen a sok komoly dolgon gondolkodom amíg a reggelimet eszem a konyhában és az újságot olvasom. Nem csoda,mert holnap lesz az aratás. Szerencse hogy feltalálták a Fenyvesgyári ágyat. Csak befekszel,és az ágy anyagai elálmosítanak így elalszol. Különben nem tudnék semmit sem aludni.

Elindultam a kiképzésre a reggelim elfogyasztása után. Felpakoltam a hátamra a kiképzéshez szükséges ruhát és elsősegély cuccokat. Még berohantam a szobámba apukám naplójáért. A naplóját mindig olvasgatom utazás közben ,mert rengeteg meglátásával értek egyet. A vonat annyira gyors ,hogy az ablakból kinézve csak egyszerű fehérséget látsz. Szinte fél óra az utazás mire oda érek a fővárosba ,Conenbe.

Amikor lelépek a vonatról elém tárul a gyönyörű fővárosunk. A gyönyörű nyári nap beragyogja a város fémes felületeit. Mellettem az emberek csak kerülgetnek engem amíg én a tájat bámulom. A főváros ökológus lett ahogy az egész világ az. Vigyázunk a környezetre mindnyájan. Már első osztályban megmutatják a filmeket ahol látjuk milyen rettenetes volt a környezetünk. Az a sok füst és gáz. A sok víz pazarlása ,és erdők kiirtása. Állatok kihalása. Ez az új világ már ezek ellen harcol ,hogy a föld megmaradjon a jövőnek ha már a régi ember nem gondolt erre. A szemetelésért börtön jár ,és ha volt szemtanú aki nem jelentette azt is lecsukják. Komolyan veszik a föld megmentését. Bárcsak a gyerekek megölésével lennének ennyire elővigyázatosak ,és törölnék a békeszerződésüket.

Oda értem a kiképző központba ami egy hatalmas kupola alakú építmény. Felül egy holografikus kivetítő vetíti a levegőbe a következő monológot amit mindig mondani szoktak a viadalon résztvevőknek:

„Sose hagyjon el benneteket a remény”

Ettől a kis mondattól ami a központ tetején húzódik ,úgy érzem mintha kiválasztott lennék aki egyenesen indul a halálba. De gyorsan elvetem ennek a gondolatát hisz nem sok esélye van annak hogy az én nevemet sorsolja ki a gép.

Amint belépek a stratégia terembe egyből oda siet hozzám a két egyetlen ,de mégis legjobb barátaim. Surgens és Marcus. Ők nem félnek a viadaltól ,sőt élvezik a helyzetet hogy a kiképzőben lehetnek.

-Hol hagytad a szoknyádat Heather? -kérdezi tőlem Marcus ahogy oda lépek hozzájuk és köszönök. Lenézek a nadrágomra és hallom ahogy felnevetnek a srácok. Ezt a viccet mindig eljátsszák velem bár nem értem mi értelme van pontosan.

-Jobb lenne ha kihagynál az ilyen vicceidből. - vállon ütöm ,és megölelem. Igazából Marcus marha jól néz ki ,de már foglalt. A kis szőkével romantikázik már két hónapja mióta betöltöttem a tizennyolcat. Marcus nagyon magas és barnás szőke haja van. Surgens nem olyan hiperaktív emberke ,de ha benne van a buliban ő is tud hülyülni. Nem nagyon izgatja az aratás. Úgy van vele hogy ha ő megy akkor biztosan nyerni fog. Gondolom sokan gondolják így ,de senki sem tudja milyen igazából egy viadal. Surgens Marcussal ellentétben kisebb és rövid sötét haja van.

Mikor bejön a stratégia fejlesztő tanár mindenki leül a helyére. Heten vagyunk az osztályba ,és mind árgus szemmel nézzük ahogy beront a 295. viadal nyertese. Mortal Verdig. Akárki fog viadalra menni ő lesz a mentora. Az egyik leghíresebb nyertes aki egy nap alatt végzet az összes ellenfelével. Nagyon jó képű ,magas rövid sötét frizurájú. Arcára ül a mentor élet megterhelései. Tudja ,hogy egyikünk menni fog és valószínű meghal ,de mindent megtesz ,hogy ez ne így történjen.

Amiközben az utolsó óra anyagát adja le nekünk folyton engem figyel. Ahogy elmeséli hogy kell úgy ölni ,hogy az ne vegyék észre. Vagy elmeséli milyen természeti csapásokra lehet számítani komolyan remegni kezdek ,mert tudom hogy amit mond az teljesen komolyan a fejünkbe akarja vésni. Gondolom neki is elege van a hatalomból aki megölné ha nem segítene nekünk. Elutazhatna ,de az ország vezetői össze tartanak a viadalt illetően ,és megöletnék.

Hiába élünk tökéletesen,vagy éppen nem tökéletesen. A hatalom a polgárokat úgy kezeli ,mint valami eltakarítani valót. Hogy ne legyünk sokan ,és ne kelljen sok embernek a föld ellátását felhasználni. A vezetőknek a gyilkolás szinte már móka.

A nap végeztével elköszönök a srácoktól és haza indulok. Ma éjszaka értem jönnek a békeőrök ,hogy elvigyenek az aratásra. Amit élőben közvetít a TV mind a tizenkét országban. Előtte beszélni szeretnék anyával. Hiába tudom ,hogy már teljesen részegen fetreng otthon muszáj beszélnem vele ,mert mi van ha mégis én kerülök be az aréna gyilkos játékába.

Haza érve az a látvány fogad amire gondoltam. Anya részegen fetreng a konyha asztalánál. Mikor megérkezem felkapja a fejét és el kezdi az anyáskodását.

-Hol jártál már majdnem éjfél van! -vágja a fejemhez. Teljesen kiment a fejéből a kiképzésem. Teljesen tönkre tette a nővére halála az arénában őt. Attól a tudattól hogy lehet a lánya is oda vész teljesen depresszióba esett. De hol vagyok én? Miért nem ölel karjaiba ,mintha utoljára látna? Minden este csak leissza magát.

Nem is figyelek annyira rá ,mert Surgens hív engem a JJ-n. Ez a szerkentyű egy holografikus megjelenítő beszélgető panel. JJ-n úgy beszélgethetünk egymással ,mintha egymásnál lennénk.

-Remélem megússzuk ezt,és holnap a rendes iskolában találkozunk. -mondja nekem Surgens.

-”Sose hagyjon el benneteket a remény.” -mondom neki mire hallom ,hogy kopogtatnak az ajtónkon. Elköszönök ,majd kimegyek anyához ki magához ölel és nem akar elengedni. A békeőrök nagyon siettek így lerángatják rólam anyát ,majd bedobnak egy katonai járműbe mi a levegőben lebeg. Látom ,hogy anya össze esik a padlón és bőg. Megszakad a szívem ,de már nem tudok oda menni megvigasztalni. Bent Marcus fogad és a szőke barátnője és még pár srác kik halkan üldögélnek. Mint látom ők olyan tudós fővárosi félék. A külvárosban általában favágók,és fenyő kereskedő élnek. Így mi azért erősebb testi kondícióval rendelkezünk ezért is szinte ha nyerünk csak a külvárosból nyernek.

Pár perc múlva a fővárosban vagyunk a bíróság különleges aratási részén. A színpadon az ország elnöke Uil. Mellette a biztosok és tanácsadók. Befelé menet megszúrják az ujjunkat és bemérik a vérünket. Majd betessékelnek minket a színpad elé. Fiúk a fiúk részénél. A lányok a lányok részénél. Közel sem vagyunk annyian ,mint általában. Marcusra mosolygom majd a barátnője kezét megfogom és elindulunk a színpad elé. Kis vékony keze szinte kicsúszik a tenyeremből. Még a nevét sem tudom.

A mikrofonnál a Caprum egyik aratásvezető küldötte. A Caprumban a legérdekesebb ruhák és divat cikkek vannak. Itt tartják a viadalt és ez a sok madárijesztő pénzt csinál ebből. Az aratás vezető egy rózsaszín és vörös ruhában cikázó gyönyörű és ijesztő nő. A neve Nox Fultar. Amikor mindenki helyére kerül becsukódik az ajtó. A kamerák forognak,és a műsort elkezdik.