Hatodik fejezet: Mulandó idő

6.fejezet

Mulandó idő

Ahogy megyek felfelé a karomon viszkető bizsergést érzek. Látom hogy a sötétségben fehéren világítva villan fel ez a dolog . Már majdnem a tetején vagyok így hatalmas fényesség vakítja meg a látásomat.

Felértem ,de még nem észlelem a környezetet a virító fényességtől. Aztán mikor tisztázódik a kép meglátom előttem a gyönyörű hófehér bőségszarut. A tetejében minden benne van ami egy kiválasztott álma. Gyönyörű ezüst íj is van a bőségszaru közvetlen közelében. De nem mehetek érte ,mert ezzel kapcsolatban óvra intetek. A bőségszaru értékes élet mentő cuccaira fáj mindenki foga. Aki ezt a kezdő csatát megnyeri az biztosan győztes lesz.

Lenézek a földre amit vékony csillogó hó fed. A hóban nincs egyetlen hiba sem. Teljesen vízszintes és gyönyörűen csillog. Az ember nem akar benne kárt tenni ,de persze hamarosan a fehérség a vér pirosától megrontódik majd. Körbenézek és látom a többieket. Mindenki a karján lévő viszkető dolgot nézi ami teljesen láthatóvá válik és ez nem más ,mint egy idő mutató. 24:00:00-nél áll. Nem csökken egy másodpercet sem egy helyen áll. Hirtelen a bőségszaru tetején egy négyzetben megjelenik a visszaszámláló ami a húszason áll. Egy hang köszönt minket:

-Hölgyeim és uraim. Kezdődjék hát a háromszázötödik országok viadala. Sok sikert és sose hagyjon el benneteket a remény!

Már tíznél jár az visszaszámláló a négyzetben. Mindenki egymást méregeti és próbálja kitalálni mit tegyen ha lejár az idő. Nyilván sokan a fenyves erdőbe rohannak. De ha nem viszek el semmit akkor a bűntudat fog gyötörni. Már összeállt a taktikám.Nem látom sehol Surgenst valószínű a bőségszaru mögött van. Ő amit most teszek teljesen elutasítaná. De ez hidegen hagy hisz hamarosan lehet halott lesz. Hátra fésülöm a hajamat ,és a viadal kezdődik.

Mindenki mint a víz folyás fut neki a bőségszarunak vagy éppen ellenkező irányba. Leragad a tekintettem az időre. A karomon lévő fehéren világító óra elkezdett fogyni. Az életem utolsó óráit számolná? De a gondolkodást gyorsan elhalasztom ,mert ahogy felnézek csak azt veszem észre ahogy a véres harc folyik. Akiket a pár nap alatt megismertem most egymásba mélyesztik az éppen földről felvet vas darabokat vagy dárdákat és késeket. Az arénában vissza térünk az ősiek korába mikor gladiátorokként harcoltak.

Elindulok nagy iramban az egyik kisebb gondosan elhelyezett kis táskához. Habár nagyon kicsi mégis jobb ,mintha üres kézzel távoznék a bőségszarutól. A futásom közben látom hogy Jabal éppen az erdőből jött két tagot gyilkolja meg. A tekintettünk találkozik. Az agyamon át fut majd negyven terv és kétely hogy most megöl e vagy szövetkezik e velem. Azt várja e hogy segítsek vagy azt hogy fussak. Majd a tekintetét leveszi rólam és tovább fut a bőségszaru közelébe. Surgenset nem találom és nem is próbálom megtalálni. Neki futok az fenyőerdőnek.

Mondhatni kedvez nekem a fenyőerdő. Innen érkeztem és tudom mit kell tenni hogy ne haljak éhen vagy fagyjak meg a hideg hótól. Otthon sosem kellet a fenyőfa termésével étkeznem ,de a viadalon ezeknek a dolognak hasznát vehetem még. A fenyő az évszázadok alatt rengeteget változott. A tű levelei megmaradtak ,de termése lett. A tobozok helyet most lédús kék gyümölcs terem rajtuk. Persze a játékmesterek nem terveztek nekünk ilyen könnyű környezetet ahol mindent elvet az élelem. Sok fenyőn ezek a gyümölcsök mérgezőek. De én észre veszem a mérgezettséget a fenyő gyümölcsén. A tövében látható folyadék ha sötétes lila a gyümölcs fogyasztása halált okoz. Ha zöld akkor hasmenést és hányingert. Ha sárgás lila akkor pedig vakságot. Ha a színe csodálatos világos lilában és vörösben cikázik a nedve iható és húsa ehető. Nem egy ínyenc de csodálatosan veszi el az éhséget.

Már nagyon messzire merészkedtem a bőségszaru közeléből így oda kuporgóm az egyik különlegesen magas és nagy fenyőhöz. Ki kell csomagolnom a táskámat és megtalálom benne a nekem szánt túlélési csomagot. Egy kisebb kés ,egy esőkabát, egy miniatűr tartású alvózsák mely tökéletesen megőrzi a testem melegét a hóban. Ezek mellet találok benne egy kisebb folyadék tárolót ,négy darab kis kiflit még egy kis kötélt és ezzel bezárul a kör. Ezek a tárgyak menthetik meg az életemet.

A felszerelésem kipakolását fel kell függesztenem ,mert éppen az elesetteket jelző ágyú dörrenések zengik be az aréna területét. Ha valaki elesik a viadal alatt akkor azt egy ágyú dörrenés jelzi egyből. Az őrületes bőségszaru csatája közben nem dörrennek az ágyúk csak ha a harcoknak vége van. Általában az utolsók össze szednek mindent majd lelépnek ,de valamikor nagyobb csapatok alakulnak ki szövetségesnek. Összesen tizenkettő dörrenést hallok. Azt hogy kik voltak a halottak csak akkor tudom meg ha az égre vetítik az elesettek arcait.

Idő közben elfeledkeztem a karomon tátongó billogról. Az óra ami most már 22:57:01-en áll. Próbálom lekaparni, megnyomkodni de nem hat semmit. A számolást folytatja visszafelé. A hó egyre jobban fagyossá tesz és Xena szerint valahol lenni kell víznek is a feszülős alsó ruha miatt amit szerintem meleg lesz. Gondolom nem akarják hogy többen a fagyás miatt haljanak meg. Már történt ilyen és az a viadal marha unalmas volt. Ez a hófedte fenyőerdő nagyon világos ,mert a lobkorona át engedi a nap fényét így beragyog az egész ,és minden fényes. Egyszer az egyik viadalon ugyan ez a környezet volt és ott volt egy forró kis tó. A Caprum nem tud újítani úgy látszik. Még szerencse hogy vissza néztem az előző harminc év viadalait ,mert így tudok következtetni. De még egy viadalon sem volt ilyen visszaszámláló a kezünkön. Mint egy robbanásra kész bomba. Egyszer csak egy hang szólal meg a arénát bezengve:

-Kedves kiválasztottak! A karotokon lévő vissza számláló óra ha lejártával a szervezettetek leáll és meghaltok. Ahogy hogy az órátok ne járjon le öljetek meg egy kiválasztottat. Minden egyes gyilkosság plusz egy napot add nektek az időtökön. A bőségszaru gyilkosságai nem számítanak. Ha egy olyan vadat pusztíttok el amin sárkány billog van azért plusz egy órát kaptok. A húsát nem ehetitek meg. Sok szerencsét és sose hagyjon el benneteket a remény.

Okosabb nem is lehetne a játékmester. Így a szövetségek felbomlanak ,így mindenki egymásra fog vadászni hogy több ideje legyen és ne haljon meg. Ami a legfontosabb hogy ezen szabályok alapján ma még nekem is vadásznom kell. Hirtelen besötétedik majd az égen megjelenik a tizenkettő elesett. Először a Déli sivatagból jötteket mutatják majd az erdő párosa. A fertő szépfiúja is elesett hiába a női visongások. A zsiráf társa következik majd tengerlaktól egészen a szigetig lévő kiválasztottak. Surgens él és valószínű ő már el is kezdte a más emberre vagy vadra vadászást. Elképzelni sem tudom mit tenne most velem ha meglátna. Csókot adna vagy megölne. A tegnapi ígéretünk már semmis lett az idő szabályai miatt. Én állatra fogok vadászni első sorban ,de gondolom ez az egész arra megy ki hogy a viadal gyorsabban legyen vége mint valaha. Az ég kivilágosodik.

Az eddig meghalt a játékosokat már biztosan elszállította a légpárnás a Caprum viadal halottai temetőben. Minden eddig elesett megtalálható ott és úgy érzem nekem is készül egy koporsó. Minden erősebb játékos túl élte a bőségszaru őrületet így most jön az erősebbek játéka. Felállok az óriási fenyőfa kérgéről és elindulok csapdát készíteni hátha olyan vadat fogok meg akin van sárkány billog. Az erdő belsejében egy kisebb patakot fedezek fel. Vizet meritek majd el kezdem csinálni a csapdámat. A csomagomat szem elől hagyom nem tudni milyen mutáns állatok vagy kiválasztottak mászkálnak errefelé.

Mit sem törődve a világgal az otthoni kiképzésen tanult alap csapda elkészítésén gondolkodom. Teljesen elfelejtettem az utolsó lépést amihez a kötélt használom fel. Azon gondolkodom mikor a hátam mögött észre veszek valakit. A nagy hirtelenségbe előre bukfencezem térdelő állásból és a bukfenc közben veszem el a csomagomat. Kihúzom belőle a kést mire felpillantok ,és látom hogy Tolthy az.

-Te is inkább állatra vadászol minthogy embert ölj. Még enni sem ehetsz belőle.

-Ott vannak arra a fenyő termései. -mélyen a szemébe nézek és látom a mosolyt az arcán. Nem fog bántani. Még az időért sem.

-A mérgező Tütükre gondolsz? Nem ehetőek. Az egyik északit én találtam meg holtan a kezében a gyümölccsel. - ő a patak egyik oldalán szemben vele én. Mind ketten tudjuk hogy nem bántjuk egymást. Bele teszem a csomagba a kést ,majd át megyek a patak másik oldalára. Megölelem őt és válaszolok:

-Meg kell nézni a végében a nedv színét. Csak a világos lila és vörös színeseket szabad megenni.

-Köszönöm az információt. - tol el magától egy kicsit. Majd segít a csapda fel állításában. Leguggol és eltelik egy perc majd feláll és a csapda kész.

-Most akkor kapunk fél órát ketten? -kérdezem

-Még ma ölnünk kell valakit. Javaslóm a fertőből jött undok lányt. Nem bánnám a halálát. Mit szólsz?

-Honnan tudod hol van? -kérdezem vissza egy csipetnyi flegmázással.

-A fertőből jöttek hatva százaléka ilyenkor egy tó melletti barlangban húzza meg magát. Meg kell ölnünk őt. -mondja ,de nem értem hogy akarja megoldani hogy mind ketten kapjunk időt.

-És ki kapja meg az idejét? Mert aki megölte kapja meg a plusz egy napot. -mire Tolthy elég furán néz rám.

-Tianna szövetkezett Jaballal. Te megölöd a nőt én a férfit. Ez a humánus és egyszerű megoldás. -mondja. Megkegyelmezett nekem és nem ölt meg a másodperc hevében. Rengeteg okosságot mondott nekem ,de most bele egyeztem a halálába. A viadalt egy valaki nyerni meg. Hiába szerettem meg a kiválasztottak majd felét a játék nem erről szól. Most hogy már tudja egy élet számára egy plusz napi lehetőség az életre így bárkin át gázolna érte. Nem hiába Tianna a szövetségese. Tolthyval elindultunk megkeresni a tavat. Miközben mentünk keresgélni a fenyők között egyszer feldörrent az ágyú. Egyből Surgens arca jelent meg előttem és valamiért reméltem hogy még életben van. Az idő fogy már csak húsz órám van felkutatni a barlangot és ölni hogy én egy napot nyerjek valaki halálán. Borzalmasan érzem magam. A gyomrom kavarog a hányingertől amit magam okozok. Ölni a barátokat és becsapni valakit. A vér ,a kés a kezemben. Azzá váltam amivé a Caprum akarta egy kegyetlen gyilkossá. A nőiesség helyet most a penge öl.