7.fejezet :Nincs kegyelem

7.fejezet

Nincs kegyelem

Tolthyval már három órája járjuk a fenyőket. A barlang egy befagyott tó mellet van ,de ezt még nem találtuk meg. Nem halottunk út közben semmi olyat ami miatt aggódnunk kéne. Mind ketten csöndben megyünk előre. Folyamatosan az jár az eszembe hogy az utolsó másodperceimben képes lennék e megölni őt azért hogy egy napot nyerjek magamnak? Gondolom ő is ezen agyal. Már nem maradt annyi időnk hogy megengedjük magunknak egy kis pihenőt az egész napos túrázás alatt. Tizennyolc órám van még és nem több. Egy vadat sem láttunk erre felé. Sokat gondolom az ügyesebbek már le is vadásztak. De aki tényleg túl akarja élni a napokat az kiválasztottat öl meg.

A kiflijeimből már csak kettő maradt. Az éhségemet el vette ,de szörnyű szomjúságot adott. Szerencsére Tolthy felszerelésében egy kis palack víz is volt. Egy kifliért cserébe kaptam két kortyot. A kifli is két falat így teljesen korrekt alku volt. Ahogy haladunk a fenyves egyre sűrűbb. A nap fényét már alig engedi már be a korona. Tolthy kirakja elém a karját. Majd lesüpped egy nagy kődarab mögé. Lehúz magához és velünk szembe mutat. Először vízszintesen nézek előre ahol csak a fenyvest látom ám mikor le pillantok meglátom őket.

Jabal és Tianna. Tianna nem egy gyenge nőszemély ,de Jabal egy igazi sorozat gyilkos. Nem hiába fogadtak rá a legtöbben. Tolthy suttogni kezdi a tervét:

-Én támadok először ,majd te is előugrasz. -bizonyára nem vette észre hogy Tianna kezében van egy íj.

Bizonyára most minden kamera minket vesz és rajtunk csámcsog a közönség. Az egész világ nemzetei a tv előtt ülve próbálják kitalálni ki nyerheti meg ezt a véres egybe csapást. Sok minden eszembe jut ahogy ott fekszem a hóban és őket figyelem. Hogy mi lenne ha én ellenem tennének merényletet. Ha én lennék a kiszemelt vadállat akire vadászni kell. Mit sem törődöm Tolthy tervével. Felkelek a jéghideg földről és azzal a lendülettel leugrom a kis dombról. A késsel a kezembe rohanom meg Tiannát aki már elő készítette az nyíl vesszőjét. Jabal sem haboz és nekem kezd rohanni. Ám Tolthy is megkezdi a támadást. Ez a harc arra fog kimenni hogy ki nyeri meg azt a sok időt. Mind kettőnknek egy egy jut. Ő ölni meg Jabalt aki megkegyelmezett nekem. Én Tiannát aki végig örvendezett hogy itt lehet.

Kilövi a nyílvesszejét amit ügyesen elkerülök.  Mikor oda érek hozzá leteperem a földre. A késemet megpróbálom szívébe mélyeszteni ,de lekapja a karomat. Nem tudom megnézni mi a helyzet Tolthyval ,mert Tianna ügyesen fordít a helyzetemen. Azt hittem erősebb vagyok ennél ,hogy csak úgy kicsavarta a kezemből a kést és most az én szívemnek nyomja a kés hegyét. Minden erejét bele ölni ,de én is ezt teszem. Majd vissza nyomva a kést az arcába vágódik a fogó része. Amitől meglepődik és imbolyogni kezd. Így itt az alkalom. Megfogom az íjat amit elejtet. Felveszem az egyik nyílvesszőt. Bekészítem majd bele lövőm Tianna szívébe.

Feldörren az ágyú és Tianna össze esik. A kezemet nézem ahol huszonnégy órát kapok ajándékba. Arcomról le lehet olvasni az undort amit kelt bennem a helyzet. De nincs időm ezen gondolkozni.

Megfordulok és keresem Tolthyt és Jabalt. Ám nem látok senkit sem. El kezdek menni a vér irányába ami benedvesítette a földet. Az egyik fenyő fa mögül elő jön Tolthy. Pólója csupa vér és sár amiről nem tudom hogy az övé e vagy Jabalé. Rám néz ,de most valahogy máshogy néz ki ő. A szemében látok valami vadságot. Azt olvasom le a szájáról hogy: Sajnálom. Azzal a lendülettel nekem ront kezében az éles késsel. El kezdek rohanni az ellenkező irányba. Úrrá lesz rajtam a halál félelem. A fiú akivel barátok voltunk most képes lenne megölni. Ha megölném öt kapnék még egy napot így már akár két napot is pihenhetnék míg a többiek lassan halálnak meg. Futok és futok. Vissza nézegetve azt látom hogy egyre kevésbé tud utánam rohanni. Mikor már nem nézek hátra csak futok előre mintha nem számítana semmi egyszer csak ágyú dörrenést hallok.

Ekkor vissza nézek és látom Tolthy már nem követ engem. Nem tudom meghalt e ,de nem merek vissza menni hogy megnézzem. Egyedül maradtam megint. Jabal megsebesíthette Tolthyt és elmenekült. Vissza menve biztos látta hogy megöltem Tianna-t. A bizalom már nem játszik szerepet a játékban.

Előre mered a látásom ahol észre veszem a befagyott tavat és a barlangot mögötte. Előre török a fenyő fák között hogy megnézzem nem képzelődöm e a sok adrenalintól. Bizonyossá tesz mikor meglátom Surgenst Janeyvel. A barlang nyitott a tó mögött mint egy kis bunker. Nem is mondanám barlangnak. Látom hogy egymás mellet ülnek ketten. Mit keres itt a jegesség egyik tagja? Mi lett azzal hogy a párja megmenti. Most oda menjek vagy meneküljek? Vagy öljem meg őket is.