Hamarosan új részt fogok hozni. Bocsánat hogy ennyire befagytunk ,de sajnos mostanában nincs annyi időm :S
2014. február 7., péntek
2014. január 24., péntek
8.fejezetről
A 8.fejezetet nem tudom mikor fogom hozni ,de ha megjön az ihlet és a vágy akkor tutira megírom :)
2014. január 23., csütörtök
7.fejezet :Nincs kegyelem
7.fejezet
Nincs
kegyelem
Tolthyval
már három órája járjuk a fenyőket. A barlang egy befagyott tó
mellet van ,de ezt még nem találtuk meg. Nem halottunk út közben
semmi olyat ami miatt aggódnunk kéne. Mind ketten csöndben megyünk
előre. Folyamatosan az jár az eszembe hogy az utolsó
másodperceimben képes lennék e megölni őt azért hogy egy napot
nyerjek magamnak? Gondolom ő is ezen agyal. Már nem maradt annyi
időnk hogy megengedjük magunknak egy kis pihenőt az egész napos
túrázás alatt. Tizennyolc órám van még és nem több. Egy vadat
sem láttunk erre felé. Sokat gondolom az ügyesebbek már le is
vadásztak. De aki tényleg túl akarja élni a napokat az
kiválasztottat öl meg.
A
kiflijeimből már csak kettő maradt. Az éhségemet el vette ,de
szörnyű szomjúságot adott. Szerencsére Tolthy felszerelésében
egy kis palack víz is volt. Egy kifliért cserébe kaptam két
kortyot. A kifli is két falat így teljesen korrekt alku volt. Ahogy
haladunk a fenyves egyre sűrűbb. A nap fényét már alig engedi
már be a korona. Tolthy kirakja elém a karját. Majd lesüpped egy
nagy kődarab mögé. Lehúz magához és velünk szembe mutat.
Először vízszintesen nézek előre ahol csak a fenyvest látom ám
mikor le pillantok meglátom őket.
Jabal
és Tianna. Tianna nem egy gyenge nőszemély ,de Jabal egy igazi
sorozat gyilkos. Nem hiába fogadtak rá a legtöbben. Tolthy
suttogni kezdi a tervét:
-Én
támadok először ,majd te is előugrasz. -bizonyára nem vette
észre hogy Tianna kezében van egy íj.
Bizonyára
most minden kamera minket vesz és rajtunk csámcsog a közönség.
Az egész világ nemzetei a tv előtt ülve próbálják kitalálni
ki nyerheti meg ezt a véres egybe csapást. Sok minden eszembe jut
ahogy ott fekszem a hóban és őket figyelem. Hogy mi lenne ha én
ellenem tennének merényletet. Ha én lennék a kiszemelt vadállat
akire vadászni kell. Mit sem törődöm Tolthy tervével. Felkelek a
jéghideg földről és azzal a lendülettel leugrom a kis dombról.
A késsel a kezembe rohanom meg Tiannát aki már elő készítette
az nyíl vesszőjét. Jabal sem haboz és nekem kezd rohanni. Ám
Tolthy is megkezdi a támadást. Ez a harc arra fog kimenni hogy ki
nyeri meg azt a sok időt. Mind kettőnknek egy egy jut. Ő ölni meg
Jabalt aki megkegyelmezett nekem. Én Tiannát aki végig örvendezett
hogy itt lehet.
Kilövi
a nyílvesszejét amit ügyesen elkerülök. Mikor oda érek hozzá
leteperem a földre. A késemet megpróbálom szívébe mélyeszteni
,de lekapja a karomat. Nem tudom megnézni mi a helyzet Tolthyval
,mert Tianna ügyesen fordít a helyzetemen. Azt hittem erősebb
vagyok ennél ,hogy csak úgy kicsavarta a kezemből a kést és most
az én szívemnek nyomja a kés hegyét. Minden erejét bele ölni
,de én is ezt teszem. Majd vissza nyomva a kést az arcába vágódik
a fogó része. Amitől meglepődik és imbolyogni kezd. Így itt az
alkalom. Megfogom az íjat amit elejtet. Felveszem az egyik
nyílvesszőt. Bekészítem majd bele lövőm Tianna szívébe.
Feldörren
az ágyú és Tianna össze esik. A kezemet nézem ahol huszonnégy
órát kapok ajándékba. Arcomról le lehet olvasni az undort amit
kelt bennem a helyzet. De nincs időm ezen gondolkozni.
Megfordulok
és keresem Tolthyt és Jabalt. Ám nem látok senkit sem. El kezdek
menni a vér irányába ami benedvesítette a földet. Az egyik fenyő
fa mögül elő jön Tolthy. Pólója csupa vér és sár amiről nem
tudom hogy az övé e vagy Jabalé. Rám néz ,de most valahogy
máshogy néz ki ő. A szemében látok valami vadságot. Azt olvasom
le a szájáról hogy: Sajnálom. Azzal
a lendülettel nekem ront kezében az éles késsel. El kezdek
rohanni az ellenkező irányba. Úrrá lesz rajtam a halál félelem.
A fiú akivel barátok voltunk most képes lenne megölni. Ha megölném
öt kapnék még egy napot így már akár két napot is pihenhetnék
míg a többiek lassan halálnak meg. Futok és futok. Vissza
nézegetve azt látom hogy egyre kevésbé tud utánam rohanni. Mikor
már nem nézek hátra csak futok előre mintha nem számítana semmi
egyszer csak ágyú dörrenést hallok.
Ekkor
vissza nézek és látom Tolthy már nem követ engem. Nem tudom
meghalt e ,de nem merek vissza menni hogy megnézzem. Egyedül
maradtam megint. Jabal megsebesíthette Tolthyt és elmenekült.
Vissza menve biztos látta hogy megöltem Tianna-t. A bizalom már
nem játszik szerepet a játékban.
Előre
mered a látásom ahol észre veszem a befagyott tavat és a
barlangot mögötte. Előre török a fenyő fák között hogy
megnézzem nem képzelődöm e a sok adrenalintól. Bizonyossá tesz
mikor meglátom Surgenst Janeyvel. A barlang nyitott a tó mögött
mint egy kis bunker. Nem is mondanám barlangnak. Látom hogy egymás
mellet ülnek ketten. Mit keres itt a jegesség egyik tagja? Mi lett
azzal hogy a párja megmenti. Most oda menjek vagy meneküljek? Vagy
öljem meg őket is.
Új fejezete ,vissza tértem
Mostanában nem leszek sűrűn. De majd lassacskán hozom a folytatásokat. A countries games kicsit el lett kapkodva O_O ,de nem baj az aréna szerintem nem lett rossz így ezt a részt mindenképp megírom.
2014. január 12., vasárnap
A következő részek
Üdv, most egy kicsit nem voltam és nem foglalkoztam a történettel. Ez segített abban hogy nagy durranás legyen a folytatás. A viadal elkezdődött szóval már nem lesz sok fejezet. Mivel nem tudom hogyan épül fel a viadal ;D Így akár még tíz fejezet is bele fér majd. Szóval a következő rész hamarosan olvasható lesz. Hozok majd előzetest.
A következő fejezet akkor szerintem jövőhéten várható.
2014. január 7., kedd
Hatodik fejezet: Mulandó idő
6.fejezet
Mulandó
idő
Ahogy
megyek felfelé a karomon viszkető bizsergést érzek. Látom hogy a
sötétségben fehéren világítva villan fel ez a dolog . Már
majdnem a tetején vagyok így hatalmas fényesség vakítja meg a
látásomat.
Felértem ,de még nem észlelem a környezetet a virító
fényességtől. Aztán mikor tisztázódik a kép meglátom előttem
a gyönyörű hófehér bőségszarut. A tetejében minden benne van
ami egy kiválasztott álma. Gyönyörű ezüst íj is van a
bőségszaru közvetlen közelében. De nem mehetek érte ,mert ezzel
kapcsolatban óvra intetek. A bőségszaru értékes élet mentő
cuccaira fáj mindenki foga. Aki ezt a kezdő csatát megnyeri az
biztosan győztes lesz.
Lenézek
a földre amit vékony csillogó hó fed. A hóban nincs egyetlen
hiba sem. Teljesen vízszintes és gyönyörűen csillog. Az ember
nem akar benne kárt tenni ,de persze hamarosan a fehérség a vér
pirosától megrontódik majd. Körbenézek és látom a többieket.
Mindenki a karján lévő viszkető dolgot nézi ami teljesen
láthatóvá válik és ez nem más ,mint egy idő mutató.
24:00:00-nél áll. Nem csökken egy másodpercet sem egy helyen áll.
Hirtelen a bőségszaru tetején egy négyzetben megjelenik a
visszaszámláló ami a húszason áll. Egy hang köszönt minket:
-Hölgyeim
és uraim. Kezdődjék hát a háromszázötödik országok viadala.
Sok sikert és sose hagyjon el benneteket a remény!
Már
tíznél jár az visszaszámláló a négyzetben. Mindenki egymást
méregeti és próbálja kitalálni mit tegyen ha lejár az idő.
Nyilván sokan a fenyves erdőbe rohannak. De ha nem viszek el semmit
akkor a bűntudat fog gyötörni. Már összeállt a taktikám.Nem
látom sehol Surgenst valószínű a bőségszaru mögött van. Ő
amit most teszek teljesen elutasítaná. De ez hidegen hagy hisz
hamarosan lehet halott lesz. Hátra fésülöm a hajamat ,és a
viadal kezdődik.
Mindenki
mint a víz folyás fut neki a bőségszarunak vagy éppen ellenkező
irányba. Leragad a tekintettem az időre. A karomon lévő fehéren
világító óra elkezdett fogyni. Az életem utolsó óráit
számolná? De a gondolkodást gyorsan elhalasztom ,mert ahogy
felnézek csak azt veszem észre ahogy a véres harc folyik. Akiket a
pár nap alatt megismertem most egymásba mélyesztik az éppen
földről felvet vas darabokat vagy dárdákat és késeket. Az
arénában vissza térünk az ősiek korába mikor gladiátorokként
harcoltak.
Elindulok
nagy iramban az egyik kisebb gondosan elhelyezett kis táskához.
Habár nagyon kicsi mégis jobb ,mintha üres kézzel távoznék a
bőségszarutól. A futásom közben látom hogy Jabal éppen az
erdőből jött két tagot gyilkolja meg. A tekintettünk találkozik.
Az agyamon át fut majd negyven terv és kétely hogy most megöl e
vagy szövetkezik e velem. Azt várja e hogy segítsek vagy azt hogy
fussak. Majd a tekintetét leveszi rólam és tovább fut a
bőségszaru közelébe. Surgenset nem találom és nem is próbálom
megtalálni. Neki futok az fenyőerdőnek.
Mondhatni
kedvez nekem a fenyőerdő. Innen érkeztem és tudom mit kell tenni
hogy ne haljak éhen vagy fagyjak meg a hideg hótól. Otthon sosem
kellet a fenyőfa termésével étkeznem ,de a viadalon ezeknek a
dolognak hasznát vehetem még. A fenyő az évszázadok alatt
rengeteget változott. A tű levelei megmaradtak ,de termése lett. A
tobozok helyet most lédús kék gyümölcs terem rajtuk. Persze a
játékmesterek nem terveztek nekünk ilyen könnyű környezetet
ahol mindent elvet az élelem. Sok fenyőn ezek a gyümölcsök
mérgezőek. De én észre veszem a mérgezettséget a fenyő
gyümölcsén. A tövében látható folyadék ha sötétes lila a
gyümölcs fogyasztása halált okoz. Ha zöld akkor hasmenést és
hányingert. Ha sárgás lila akkor pedig vakságot. Ha a színe
csodálatos világos lilában és vörösben cikázik a nedve iható
és húsa ehető. Nem egy ínyenc de csodálatosan veszi el az
éhséget.
Már
nagyon messzire merészkedtem a bőségszaru közeléből így oda
kuporgóm az egyik különlegesen magas és nagy fenyőhöz. Ki kell
csomagolnom a táskámat és megtalálom benne a nekem szánt
túlélési csomagot. Egy kisebb kés ,egy esőkabát, egy miniatűr
tartású alvózsák mely tökéletesen megőrzi a testem melegét a
hóban. Ezek mellet találok benne egy kisebb folyadék tárolót
,négy darab kis kiflit még egy kis kötélt és ezzel bezárul a
kör. Ezek a tárgyak menthetik meg az életemet.
A
felszerelésem kipakolását fel kell függesztenem ,mert éppen az
elesetteket jelző ágyú dörrenések zengik be az aréna területét.
Ha valaki elesik a viadal alatt akkor azt egy ágyú dörrenés jelzi
egyből. Az őrületes bőségszaru csatája közben nem dörrennek
az ágyúk csak ha a harcoknak vége van. Általában az utolsók
össze szednek mindent majd lelépnek ,de valamikor nagyobb csapatok
alakulnak ki szövetségesnek. Összesen tizenkettő dörrenést
hallok. Azt hogy kik voltak a halottak csak akkor tudom meg ha az
égre vetítik az elesettek arcait.
Idő
közben elfeledkeztem a karomon tátongó billogról. Az óra
ami most már 22:57:01-en áll. Próbálom lekaparni, megnyomkodni de
nem hat semmit. A számolást folytatja visszafelé. A hó egyre
jobban fagyossá tesz és Xena szerint valahol lenni kell víznek is
a feszülős alsó ruha miatt amit szerintem meleg lesz. Gondolom nem
akarják hogy többen a fagyás miatt haljanak meg. Már történt
ilyen és az a viadal marha unalmas volt. Ez a hófedte fenyőerdő
nagyon világos ,mert a lobkorona át engedi a nap fényét így
beragyog az egész ,és minden fényes. Egyszer az egyik viadalon
ugyan ez a környezet volt és ott volt egy forró kis tó. A Caprum
nem tud újítani úgy látszik. Még szerencse hogy vissza néztem
az előző harminc év viadalait ,mert így tudok következtetni. De
még egy viadalon sem volt ilyen visszaszámláló a kezünkön. Mint
egy robbanásra kész bomba. Egyszer csak egy hang szólal meg a
arénát bezengve:
-Kedves
kiválasztottak! A karotokon lévő vissza számláló óra ha
lejártával a szervezettetek leáll és meghaltok. Ahogy hogy az
órátok ne járjon le öljetek meg egy kiválasztottat. Minden egyes
gyilkosság plusz egy napot add nektek az időtökön. A bőségszaru
gyilkosságai nem számítanak. Ha egy olyan vadat pusztíttok el
amin sárkány billog van azért plusz egy órát kaptok. A húsát
nem ehetitek meg. Sok szerencsét és sose hagyjon el benneteket a
remény.
Okosabb
nem is lehetne a játékmester. Így a szövetségek felbomlanak ,így
mindenki egymásra fog vadászni hogy több ideje legyen és ne
haljon meg. Ami a legfontosabb hogy ezen szabályok alapján ma még
nekem is vadásznom kell. Hirtelen besötétedik majd az égen
megjelenik a tizenkettő elesett. Először a Déli sivatagból
jötteket mutatják majd az erdő párosa. A fertő szépfiúja is
elesett hiába a női visongások. A zsiráf társa következik majd
tengerlaktól egészen a szigetig lévő kiválasztottak. Surgens él
és valószínű ő már el is kezdte a más emberre vagy vadra
vadászást. Elképzelni sem tudom mit tenne most velem ha meglátna.
Csókot adna vagy megölne. A tegnapi ígéretünk már semmis lett
az idő szabályai miatt. Én állatra fogok vadászni első sorban
,de gondolom ez az egész arra megy ki hogy a viadal gyorsabban
legyen vége mint valaha. Az ég kivilágosodik.
Az
eddig meghalt a játékosokat már biztosan elszállította a
légpárnás a Caprum viadal halottai temetőben. Minden eddig
elesett megtalálható ott és úgy érzem nekem is készül egy
koporsó. Minden erősebb játékos túl élte a bőségszaru
őrületet így most jön az erősebbek játéka. Felállok az óriási
fenyőfa kérgéről és elindulok csapdát készíteni hátha olyan
vadat fogok meg akin van sárkány billog. Az erdő belsejében egy
kisebb patakot fedezek fel. Vizet meritek majd el kezdem csinálni a
csapdámat. A csomagomat szem elől hagyom nem tudni milyen mutáns
állatok vagy kiválasztottak mászkálnak errefelé.
Mit
sem törődve a világgal az otthoni kiképzésen tanult alap csapda
elkészítésén gondolkodom. Teljesen elfelejtettem az utolsó
lépést amihez a kötélt használom fel. Azon gondolkodom mikor a
hátam mögött észre veszek valakit. A nagy hirtelenségbe előre
bukfencezem térdelő állásból és a bukfenc közben veszem el a
csomagomat. Kihúzom belőle a kést mire felpillantok ,és látom
hogy Tolthy az.
-Te
is inkább állatra vadászol minthogy embert ölj. Még enni sem
ehetsz belőle.
-Ott
vannak arra a fenyő termései. -mélyen a szemébe nézek és látom
a mosolyt az arcán. Nem fog bántani. Még az időért sem.
-A
mérgező Tütükre gondolsz? Nem ehetőek. Az egyik északit én
találtam meg holtan a kezében a gyümölccsel. - ő a patak egyik
oldalán szemben vele én. Mind ketten tudjuk hogy nem bántjuk
egymást. Bele teszem a csomagba a kést ,majd át megyek a patak
másik oldalára. Megölelem őt és válaszolok:
-Meg
kell nézni a végében a nedv színét. Csak a világos lila és
vörös színeseket szabad megenni.
-Köszönöm
az információt. - tol el magától egy kicsit. Majd segít a csapda
fel állításában. Leguggol és eltelik egy perc majd feláll és a
csapda kész.
-Most
akkor kapunk fél órát ketten? -kérdezem
-Még
ma ölnünk kell valakit. Javaslóm a fertőből jött undok lányt.
Nem bánnám a halálát. Mit szólsz?
-Honnan
tudod hol van? -kérdezem vissza egy csipetnyi flegmázással.
-A
fertőből jöttek hatva százaléka ilyenkor egy tó melletti
barlangban húzza meg magát. Meg kell ölnünk őt. -mondja ,de nem
értem hogy akarja megoldani hogy mind ketten kapjunk időt.
-És
ki kapja meg az idejét? Mert aki megölte kapja meg a plusz egy
napot. -mire Tolthy elég furán néz rám.
-Tianna
szövetkezett Jaballal. Te megölöd a nőt én a férfit. Ez a
humánus és egyszerű megoldás. -mondja. Megkegyelmezett nekem és
nem ölt meg a másodperc hevében. Rengeteg okosságot mondott nekem
,de most bele egyeztem a halálába. A viadalt egy valaki nyerni meg.
Hiába szerettem meg a kiválasztottak majd felét a játék nem
erről szól. Most hogy már tudja egy élet számára egy plusz napi
lehetőség az életre így bárkin át gázolna érte. Nem hiába
Tianna a szövetségese. Tolthyval elindultunk megkeresni a tavat.
Miközben mentünk keresgélni a fenyők között egyszer feldörrent
az ágyú. Egyből Surgens arca jelent meg előttem és valamiért
reméltem hogy még életben van. Az idő fogy már csak húsz órám
van felkutatni a barlangot és ölni hogy én egy napot nyerjek
valaki halálán. Borzalmasan érzem magam. A gyomrom kavarog a
hányingertől amit magam okozok. Ölni a barátokat és becsapni
valakit. A vér ,a kés a kezemben. Azzá váltam amivé a Caprum
akarta egy kegyetlen gyilkossá. A nőiesség helyet most a penge öl.
2014. január 6., hétfő
Hosszú lesz a hatodik fejezet
A hatodik fejezet késésének több oka között van a hosszúság. Nagyon sokat kell tanulnom és e mellet nagyon ügyesen kell kidolgoznom a történetet. Így még várnotok kell a hatodik fejezetre :/
De nem sokára itt lesz ^^
De nem sokára itt lesz ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)